S azt kívánom:

Úgy haljak én szép nyári éjszakán,

Hogy egy finom szó reszkessen a számon!

Méltó ellenség hadd sújtson le rám

Nemes fegyverrel s ott heverjek én

A szent dicsőség pázsit-szőnyegén!

A köszörült kard menjen a szívembe,

S a köszörült szó ajkamról a mennybe!

Cyrano

A szavak nem üresek! Nem ám.

Én speciel szeretek beszélni, és örömöt okoz, ha megválogathatom a szavakat. És hallani, olvasni is szeretem a szót. Cyrano–t szinte kéjjel hallgatom, olvasom.

Családi ünnepeken, vagy társaságban is, szívesen köszöntök pohárt, vagy mondok néhány dicsérő szót is, ha lehet. Ha gyermeket látok, néha csak annyit mondok: ó, mekkorát nőtél, te gyerek. És nézem, hogy ragyog. De szóvá teszek egy új frizurát, ruhát, ha valaki fogyott, vagy hallottam róla valami említésre méltót.

Sokat hallom ezt: én nem vagyok a szavak embere. És ezzel vége is, nem lehet rábírni őket, hogy megszólaljanak. Nem, hogy pohárköszöntőt nem mondanak a lányuk esküvőjén, de azt is nehezen nyögik ki, ha muszáj: szeretlek. Szinte pajszerrel kell szétfeszíteni összeszorított fogaikat, hogy résnyire nyíljon a szájuk, és kicsusszanjon sziszegve a szó.

Szívből hiszem, urak, hogy nem lehet megúszni: asszonynak, lánynak, jobban kell a kedves szó, mint a virág, vagy akár az ékszer. A kenyérről nem is beszélve. Ahogy mondani szokták, ha nem kedveskedsz te, lesz más, aki kedveskedik helyetted.

És nem a féltékenység miatt, de ha szereted, miért ne teljesítenéd, ami a legnagyobb örömöt okozza, és ráadásul ingyen van? Miért ne lehetnél te az elismerés, a kedvesség, a dicséret forrása? Miért ne varázsolhatnál színpadot a kedvesed köré, ahol ő a főszereplő, és te írod a szöveget?

A napokban a feleségem egy levelet írt egy hölgynek, és megkért, nézzem át és mondjak véleményt. Én a következőt írtam neki válaszul:

Drága Piszi!

Nagyon kedves vagy, és azt remélem, a hölgy is értékelni tudja majd ezt, és alkalmasint a profizmust is, amit képviselsz. Mert ma olyan ritka ez együtt: profinak is lenni és embernek is. Te egyesíted ezt a kettőt azon felül, hogy gyönyörű angyal vagy, szexi csoda, magasröptű szellem, dús kebel, egyedülálló fenék, bővérű és finom humor, könnyed elegancia, exkluzív stílus, egyedülálló charme, lüktető élet, hatalmas szív, vicces lábujjak, mosolygós szem és mosolygós lélek, biztos társ, és hű barát.

Nem sorolom tovább, mert megunnád.

szeretlek.

Hatalmas nevetés volt a jutalmam, amikor olvasta, de tudom, jól esett neki (meg is mondta). Én pedig újra átéltem a hálát, hogy megtanultam ezt a nagyszerű dolgot: kommunikálni a szeretetet.

Vannak, akikkel ez a tulajdonság vele születik. Legkisebb lányom Rebeka már kicsi lány korában hihetetlen képességeket mutatott ezen a téren. Csak ámultam, hogy nem hagy ki semmit. Ha vendég jött hozzánk, elbűvölte percek alatt. Megdicsért fülbevalót, cipőt, táskát, ha mást nem, és mindig telibe talált. Gyakran leesett az állam a csodálkozástól. Sokat tanultam tőle.

Nekem tanulnom kellett. Emlékszem, kamasz koromban ott álltam tátott szájjal, miközben néhány fiú szellemeskedett a lányokkal. Én pedig hallgattam, nem jutott eszembe semmi. Persze, amikor elmúlt a lehetőség, véget ért a helyzet, akkor persze előjött néhány szellemes gondolat.

–       Ezt kellett volna mondanom! Miért nem jutott akkor eszembe? – dühös voltam magamra, és tele voltam keserűséggel. – Miért vagyok én ilyen kuka, és miért olyan zseniálisak egyesek?

Egy idő után elegem lett ebből, és leírtam néhány mondatot, és megtanultam. Amikor legközelebb helyzetbe kerültem, ahogy lehetett, előjöttem vele. És működött. Kezdetben egyik másik erőltetettnek tűnt, de ahogy nőzz az önbizalmam, egyre könnyebb és könnyebb lett, én pedig élvezni kezdtem. Ma már az jelent nehézséget, hogy másokat is hagyjak szóhoz jutni. (Hiába, probléma mindig van!)

Persze mondhatod, van, akinek egyszerűen máson jár a feje, és utólag sem jut eszébe semmi. Aki nem szeret társalogni. Aki egyszerűen nem ilyen.

Én pedig azt mondom, két választásod van: az egyik, hogy eszerint élsz, és kockáztatod, hogy boldog vagy boldogtalan lesz a kapcsolatod, a nő, akit szeretsz, vagy kezdetben legalább szerettél. A másik, hogy változol, kezdetben kicsit, aztán meg egy kicsit, és így tovább, és akár azt is helyrehozhatod, amit esetleg eddig elrontottál.

Mert abban is hiszek, urak, hogy a szerelemnek nem kell elmúlnia. A szerelem olyan, mint egy kályha. Csak akkor hűl ki, ha nem táplálják. Ha figyelnek rá, örökké forró marad. Az élet pedig szép, és élni jó.

Ha kívánod, szívesen segítünk, megírjuk pl. a beszédet, levelet helyetted, ahogy Cyrano tette Christian érdekében, hogy elnyerje szíve (szívük) szerelmét, Roxane–t:

http://men-for-the-women.hupont.hu/22

És ha már Cyrano–val kezdtük, fejezzük is be vele:

CHRISTIAN

(kétségbeesve)

Ah, ékesszólást adjatok nekem!

CYRANO

(határozottan)

Hát én adok!... Te kölcsönözd nekem

Győzelmes arcod s kettőnkből – igen

Kettőnkből egy regényhőst alkotok!

CHRISTIAN

Mit?

CYRANO

Kérlek, állj rá. Nem kell ide sok!

Én betanítlak, hogy mit mondj neki,

S te ismétled...

CHRISTIAN

Vagyis, ha jól értettem...

CYRANO

Így a leány nem ábrándulna ki!

Nos, akarod, hogy elcsábítsuk ketten?

Oldal: A szavak nem üresek
Férfiak a nőkért - és a családért - © 2008 - 2024 - men-for-the-women.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat