Nem vitatható, hogy legyalogolni 6–700 kilométert, rendes teljesítmény. Pláne, ha hozzávesszük, hogy egy hónapon keresztül, ha nem is feltétlenül kényelmetlen, de mindenképpen szokatlan környezetben kell élned, alkalmazkodnod kell idegen emberekhez, körülményekhez, helyzetekhez.
Talán segít ez a gondolat:
A kaland = intelligens módon elviselt kellemetlenség.
Ilyen szempontból talán érdemes az egész utat kalandként felfogni. Egy kaland egy szebb, örömtelibb jövőbe.
Terveink szerint ez az út nem egy sporttúra. Illetve elsősorban nem az. Nem a fizikai teljesítmény van az első helyen. Azt szeretnénk, hogy az egész úton legyen alkalmunk beszélgetni, véleményeket, tapasztalatokat megosztani egymással, és legyen időnk gondolkozni a kapcsolatainkban rejlő lehetőségekről, a jövőről.
Éppen ezért igyekszünk magát a fizikai megterhelést nem szenvedésként megélni. Az a tervünk, hogy nem gyalogolunk naponta többet 25 kilométernél, és pihenőnapokat is beiktatunk. A csomagokat busz viszi egyik helyről a másikra, mindenki csak könnyű, az aznapi szükségletét tartalmazó 1–2 kilós hátizsákkal gyalogol.
Nemrégiben Budapestről Érdre gyalogoltam próbaképpen, 20 kilométert tettem meg négy és fél óra alatt, 3 megállással, alkalmanként 15 perc pihenővel. Nem volt könnyű, de este még táncoltam is a sógornőm születésnapján.
Hosszabb déli pihenőt is beiktatva alkalmunk lesz élvezni a táj szépségeit is, alkalmunk lesz jelen lenni.
Ezzel együtt nem árt felkészülni.
A felszerelés például fontos. A cipőre, sőt a zoknira is érdemes odafigyelni. Nekem például föltörte egy kicsit a bal sarkamat a bakancs (nem ezt fogom magammal vinni), és ha a zokni meggyűrődik a talpadon, nos, az is feledhetetlen érzést tud okozni.
Nem jó érzés az sem, ha az átizzadt fehérnemű, vagy a kemény nadrág véresre dörzsöli a combodat, ez is megelőzhető megfelelő kenőcsökkel.
Én magam kissé túlsúlyos vagyok (igazából ha leadnék 30 kilót, akkor sem lennék sovány), de kondiba hozom magam. 10 kilót biztosan leadok addig, egy másik tízes lemegy az úton. Nem is rossz terv. Naponta mozgok kicsit kézi sulyzókkal, és ahol tehetem, gyalogolok.
Nem vagyok gyakorlott túrázó, azt gondolom, nem is erre van szükség, de nyilván nem árt valamennyire felkészülni.
Kérlek benneteket, hogy írjátok meg véleményeteket, ötleteiteket. Hadd osszuk meg a tapasztalatokat itt, ezen az oldalon, hadd hasznosítsuk, hadd bővítsük a tudást!
Talán tétova lesz az indulás, de az út tele lesz emlékezetes órákkal, gyönyörű pillanatokkal, élményekkel, és a megérkezés bajnokokhoz, férfiakhoz méltó lesz. Sosem fogod elfelejteni, hogy részt vettél.
Alig várom.